Ezért van nagy szükség az átláthatósági törvényre

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke volt a Patrióta vendége, ahol részletesen kifejtette, hogy szerinte miért van szükség az átláthatósági törvényre, amelynek javaslatát a fideszes Halász László nyújtotta be az Országgyűlés elé.

Az ukrán kémbotrány egy dezinformációs kampány, ráadásul súlyosbítja a dolgot, hogy ez egy külföldi titkosszolgálat által elindított dezinformációs művelet volt. Az ukrán szolgálatok megpróbálnak beavatkozni a magyarországi belpolitikai viszonyokba, a botrány előhírnöke pedig Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke volt, aki egy május 8-ai leleplezőnek szánt nyilatkozatában azt állítja, hogy Magyarországon háborús készülődés zajlik – mondta Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke a Patriótának adott interjújában.

„Teljesen nyilvánvaló, hogy az ukrán szolgálatoknak az állításai alaptalanok, valótlanok és nevetségesek. Az érdekes igazából az az összjáték, ami a hazai közéleti szereplők, a Tisza Párt, a bizonyos sajtóorgánumok, influenszerek, illetve az ukrán szolgálatok között van. Tehát Magyarországon meggyújtják a kanócot, robbantják a hírt Ukrajnában a szolgálatok, majd ezt terítik a teljes magyarországi külföldi finanszírozási sajtóban, sőt megfuttatják a hírt baloldali nemzetközi médiumokban is” – vázolta Lánci Tamás.

„Az ukrán szolgálatok által kiszivárogtatott vagy közzétett hírt gyakorlatilag reflektálatlanul, forráskritika nélkül veszi át minden egyes szereplő, és kezdik el teljes erővel tolni a magyar és a nemzetközi nyilvánosságban. Ez az, ami tulajdonképpen leleplezi ezt az egész dezinformációs műveletet. (…) Látszik, hogy egy konkrét üzenet van sulykolva: Magyarország háborús készülődése, illetve hogy Magyarország összejátszik Oroszországgal. Ezt próbálja meg a magyar sajtó, nemzetközi sajtó, illetve az ukrán szolgálatok bizonyítani”

– folytatta a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke.

Szerinte ennek finanszírozása mögött egy nemzetközi hálózat áll, ezért van szükség az átláthatósági törvény elfogadására. Mint fogalmazott, „ma Magyarországon és még néhány európai országban az a gyakorlat, hogyha valaki megpróbálja külföldről befolyásolni az adott ország belpolitikáját, akkor ilyen szervezetek mögé bújik el. Ezeken keresztül finanszíroz újságírókat, közéleti szereplőket, magukat civilnek hazudó álcivileket, NGO-kat, akik ezután az adott országban, mondjuk Magyarországon elkezdenek politikát csinálni, befolyásolják a közvéleményt, dezinformációt terjesztenek, utcai demonstrációkat szerveznek.

Az átláthatósági törvény egy kísérlet arra, hogy ezt a tevékenységet keretek közé szorítsa, feltárja, és amennyiben lehet, visszaszorítsa, megtiltsa, tehát megakadályozza, hogy külföldről ilyen módon be lehessen avatkozni a magyar politikába. A világon rengeteg ilyen törvény van egyébként, a magyar alapvetően az amerikai szabályozást követi a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve”

– fejtette ki Lánczi.

Azt is hangsúlyozta, hogy a magyar törvény csak regisztrációt ír elő, vagyis fel kell venni egy jegyzékbe azokat a szervezeteket, amelyek szerintük politikai nyomásgyakorlással foglalkoznak és külföldről támogatják őket. Ezzel szemben azonban az amerikai törvény a listára vett szervezeteket még külföldi ügynöknek is nevezi. „A magyar szabályozás nem használ ilyen megbélyegző megnevezést” – húzta alá.

„Senki sincs a sajtószabadság ellen”

A sajtószabadságra kitérve megemlítette: „Nagyon-nagyon fontos, hogy senki sincs a sajtószabadság ellen, tehát virágozzék ezer virág. Szerintem fontos, hogy egy országban mindenki szabadon elmondhassa a véleményét, és sajtóterméket lehessen létrehozni, meg lehessen írni szabadon a véleményeket. Ez szerintem fontos dolog, ezt senki nem akarja korlátozni. Ez a törvény se korlátozza.

Ez a törvény azt korlátozza, hogy külföldről finanszírozzanak sajtótermékeket azért, hogy külföldi érdekek mentén készüljenek sajtótermékek, illetve működjenek olyan szervezetek, amelyek magukat ugyan civilnek mondják, de valójában semmilyen, még csak távoli rokonságban sincsenek a civil szervezetekkel, hanem politikai nyomásgyakorlással foglalkoznak”

– tette hozzá.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke konkrét példákat is említett. Szerinte a Transparency International, az Átlátszó és a „hozzájuk hasonló szervezeteknek” az esete egészen elképesztő. Az Európai Bizottság, a Soros-szervezetek támogatják ezeket a hazai úgynevezett jogvédő szervezeteket, pénzt adnak nekik, ők pedig megírják azokat a véleményeket, amiket elvárnak tőlük Brüsszelben és a Soros-szervezeteknél.

Lapokat az asztalra!

„Óriási a hisztéria, jellemzően azok hisztériáznak, akik külföldi forrásokból működnek, és akik eddig azt hazudták magukról, hogy ők mikroadományokból és hazai pénzekből élnek. Most hirtelen megtudtuk, hogy őket teljesen ellehetetleníti ez a törvény. Na, most mit csinál ez a törvény?” – tette fel a kérdést Lánczi.

„Először is föltárja, hogy ki milyen forrásokból működik. Tehát ki kell tenni a lapokat az asztalra. Tiszta vizet kell önteni a pohárba, hogy minden magyar ember láthassa, hogy milyen pénzekből gazdálkodnak ezek. Nem lehet most már mellébeszélni, meg kell mondani, hogy ki finanszírozza őket. Azt gondolom, hogy ez mindenkinek jó. (…) Utána pedig megvizsgálja a Szuverenitásvédelmi Hivatal, illetve a pénzmosás elleni szerv, hogy ezek a források pontosan milyen célra érkeztek, milyen viszonyban állnak a magyar szuverenitással”

– magyarázta, hozzátéve, hogy amennyiben azt tapasztalják, hogy ezek a szervezetek közéleti tevékenységet végeznek, nyomásgyakorlással foglalkoznak és ez káros a magyar szuverenitásra, akkor a kormány az általuk összeállított lista alapján döntést hozhat azzal kapcsolatban, hogy a jövőben nem fogadhatnak el külföldről adományokat, támogatást semmilyen formában.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke úgy gondolja, hogy az egy „kamu”, hogy ezek az entitások mikroadományokból működnek. „Ez nem igaz, ez egy fedősztori, annak a fedősztorija, hogy ilyen OCCRP nevű, meg ehhez hasonló szervezeteken keresztül külföldről kapnak pénzeket, vagy akár direktben is, mert ilyenre is láttunk már példát” – mondta. Külön kiemelte ezzel kapcsolatban a Partizánt, amelynek vezetője szerinte kimondta a valóságot, hogy „őket külföldről finanszírozzák” és a törvény ellehetetlenítené a tevékenységüket.

Szerinte ezek a nemzetközi szervezetek megmondják, hogy milyen témáról kell írni, azt hogyan kell feldolgozni, tehát egy legkevésbé sem független és szabad újságírásról beszélünk, hanem irányított propagandatevékenységről. „Mi most az egyiket itt bemutattuk, ez talán az egyik legpenetránsabb és legirritálóbb formája, amikor még valaki kérkedik is azzal, hogy ő pénzmosást végez, de hát ilyen szervezet van még jó pár” – tette hozzá.

Szerinte David Pressmann távozásával ennek a nyomásgyakorlásnak a központja Brüsszelbe tevődött át. Kitért arra is, hogy

a szuverenitásvédelmi törvénnyel szemben már zajlik egy uniós eljárás, amelyről úgy gondolja, hogy egy koncepciós eljárás. Úgy véli, hogy ezzel a törvénnyel szemben is ugyanez fog történni.

„Mert egész egyszerűen Brüsszelnek útjában van Magyarország, útjában van a magyar embereknek az akarata, a szuverenitása. Ez áll támadás alatt. Nem maga a törvény, hanem a magyar szuverenitás. Brüsszel gyakorlatilag tíz éve egész egyszerűen megvadult, és egyre több és több jogosítványt követel magának. Minden egyes krízist, válságot – covid vagy orosz–ukrán háború – arra használ föl, hogy központosítson, hatalmat ragadjon magához, aki pedig ellenáll, vagy bármilyen módon ez ellen megpróbál föllépni, mint a magyarok, azokat megpróbálja megfélemlíteni, megtörni, megalázni, megbélyegezni” – részletezte Lánczi Tamás.

Az interjút itt nézheti meg: