Moszkva konkrét javaslatokat vár a Vatikántól

Moszkva még nem kapott konkrét javaslatot a Vatikántól az ukrajnai helyzet rendezésében való együttműködésre, a további orosz–ukrán tárgyalások helyszínéről még nem született döntés – jelentette ki Dmitrij Peszkov, az orosz elnök sajtótitkára szerdán újságíróknak.

Közölte, hogy Oroszország üdvözli minden ország erőfeszítéseit, amelyek az ukrán rendezés elősegítésére irányulnak, beleértve a Vatikánét is. Peszkov szerint jövőbeli orosz–ukrán békeszerződésről szóló memorandum kidolgozásának nagy része diszkréten folyik, és érthető okokból nem lehet nyilvános. Azt mondta, a dokumentum előkészítése dinamikusan halad, és senki sem érdekelt a folyamat elhúzásában. A szóvivő elmondta, hogy Ukrajnával folynak ezer-ezer fős fogolycsere-tárgyalások, az Isztambulban elért megállapodás szellemében. Kitért rá, hogy az Egyesült Államokkal egyeztetés folyik kilenc-kilenc fogoly kicseréléséről az illetékes szervek között.

A Kreml szóvivő egyelőre nem kívánta értékelni, hogy mennyiben jelenthet veszélyt a kétoldalú hadászati egyensúlyra az amerikai Aranykupola rakétavédelmi rendszer. „Itt meg kell érteni a részleteket. Egyelőre nincs részletezve a projekt” – mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy ez az Egyesült Államok szuverén ügye.

„Ha az Egyesült Államok úgy véli, hogy rakétaveszély áll fenn, akkor természetesen rakétavédelmi rendszereket fejleszt, ahogyan azt minden olyan ország teszi, amelynek erre megvan a potenciálja”

– nyilatkozott.

Hangot adott álláspontjának, mely szerint az orosz–amerikai kapcsolatok újrafelvételét a stratégiai stabilitás kérdésében a fejlemények diktálják. Hangsúlyozta, hogy a hadászati stabilitás megsértett szerződéses és jogi alapjait az egész bolygó biztonsága érdekében kell újból megteremteni.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Orosz–Örmény Egyetemen tartott előadásában ismét erős kritikát fogalmazott meg az európai vezetőkkel szemben, különösen Emmanuel Macron francia elnökkel és Keir Starmer brit miniszterelnökkel szemben.

Az „előbb tűzszünet, aztán majd meglátjuk” megközelítés többé nem működik az ukrajnai konfliktus rendezésében, hiába ösztökéli hisztérikusan Franciaország elnöke, Emmanuel Macron és az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer az Egyesült Államokat az Oroszország elleni szankciók fokozására – erről beszélt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Orosz–Örmény Egyetemen tartott előadásán.

A TASZSZ bezsámolója szerint Lavrov emlékeztetett a 2022-es isztambuli orosz–ukrán tárgyalásokra, amikor is a felek „parafálták az ukrán delegáció által javasolt rendezési elveket”.

„Mi elfogadtuk ezeket. Mind mi, mind az ukránok parafáltuk őket. Aztán a Nyugat megtiltotta a megállapodás aláírását ezen elvek alapján. Ezért amikor most azt mondják nekünk: »Legyen tűzszünet, aztán majd meglátjuk«, mi azt válaszoljuk: nem, srácok. Ezt már átéltük, nem akarjuk újra

– jelentette ki az orosz külügyminiszter.

„A Macronok, Starmerok, Von der Leyenek és más európai szereplők, akik most hisztérikusan követelik az Egyesült Államoktól, hogy kapcsolódjon be az Oroszország elleni lépésekbe és szigorítsa a szankciókat – ez csak leleplezi őket” – hangsúlyozta Szergej Lavrov.

Az orosz–ukrán háború negyedik évébe érkezve is úgy tűnik, hogy a béke még mindig várat magára. A frontvonalak többnyire befagytak, a veszteségek mindkét oldalon súlyosak, és a diplomáciai erőfeszítések eddig sorra kudarcot vallottak. Még az Egyesült Államok sem tudja megállítani a vérontást – a The American Conservative lap külpolitikai szerzője, Doug Bandow pedig felvetette, hogy ideje volna újragondolni Amerika szerepét a konfliktusban.

A népszerű amerikai konzervatív lap cikkének kiindulópontja az a felismerés, amelyre Donald Trump elnöksége alatt Washington is lassan kezd ráébredni:

Moszkva céljai ugyan vitathatók és elítélhetők, de nem feltétlenül irracionálisak vagy túlzók, ha azokat a háborús logika és nem erkölcsi mérce szerint értelmezzük.

A kérdés nem az, hogy Oroszország túl sokat kér-e, hanem az, hogy kinek a szempontjából vizsgáljuk ezt az igényt. Putyin követelései – köztük Ukrajna NATO-tagságáról való lemondás és bizonyos területek megtartása – politikailag ma még elfogadhatatlannak tűnnek nyugaton, de a Kreml szemszögéből ezek az alapvető biztonsági célok – érvelt.

Mint írta, orosz szemszögből nézve Putyin próbálkozott a diplomáciával, majd amikor az kudarcot vallott, háborúhoz folyamodott. Most pedig csak akkor hajlandó engedményekre, ha legalább részben elérheti eredeti stratégiai céljait – méghozzá alacsonyabb áron, mint amit egy teljes katonai győzelem követelne.

A béke most azért tűnik olyan messzinek, mert a háború során mindkét fél radikalizálódott. Kijev a háború kezdetén még hajlandó lett volna tárgyalni semlegességéről, ám katonai sikerei után már területei teljes visszaszerzését akarta  – beleértve a Krím félszigetet is. Oroszország pedig, miután nem tudta megdönteni Zelenszkijt, fokozatosan bővítette háborús céljait: már nemcsak NATO-mentes Ukrajnát, hanem a Krímen kívüli további négy ukrán megyét is végérvényesen be akarja olvasztani.

Nem ismeretlen a jelenség a történelemben, hogy a hosszú háborúk egyre távolítják a tárgyalási pozíciókat. Minél több az elszenvedett áldozat, a felek annál inkább olyan eredményt akarnak elérni, ami illeszkedik az addigi veszteségekhez.

A Trump-adminisztráció eddig sikertelen módon próbált lavírozni. Miközben verbálisan mindkét felet bírálja – egyszer Putyint, máskor Zelenszkijt – valójában egyre kevésbé kíván részt venni a konfliktusban.

Amerika elsődleges érdeke nem Ukrajna győzelme, hanem az, hogy kimaradjon egy olyan háborúból, amely egy atomhatalommal szemben zajlik, és amely nem szolgál közvetlen amerikai biztonsági érdeket. – állapítja meg a The American Conservative.

„Ukrajna státusza soha nem volt nemzetbiztonsági jelentőségű az Egyesült Államok számára” – írja Bandow, a cikk szerzője. A NATO 2008-as bővítési ígérete – mely szerint Ukrajna egyszer csatlakozhat – sosem volt több üres gesztusnál. A nyugati országok közül senki sem volt hajlandó háborúba keveredni Moszkvával Kijev kedvéért. Ez ma is igaz, különösen, hogy Oroszország szorosabbra fűzi kapcsolatait Kínával és Észak-Koreával, miközben az USA egyre súlyosabb költségvetési hiánnyal és növekvő katonai leterheltséggel küzd.

A szerző úgy látja: Amerika leginkább azzal szolgálná saját érdekeit, ha fokozatosan kivonulna a konfliktusból, és a regionális szereplőkre – Ukrajnára és Európára – hagyná a háború vagy a béke kérdését. Ha az európai államok továbbra is támogatják Kijevet, megtehetik, de viseljék annak teljes gazdasági, politikai és katonai következményeit is.

Bandow végül egy sötét, de realista zárókövetkeztetést von le: Oroszország nem kér túl sokat – legalábbis saját szempontjai szerint nem. A béke ára magas lesz, de lehet, hogy ez az egyetlen út, amelyen keresztül Európa és a világ elkerülheti egy újabb, sokkal veszélyesebb világháború árnyékát. Amerika pedig akkor jár el helyesen, ha végre felismeri: nem az ő dolga eldönteni, hogy mi a „túl sok” – a saját érdekeit kell követnie, ki kell mondania végre, hogy számára ebből elég volt – összegezte véleményét a The American Conservative újságírója.

Donald Trump amerikai elnök először ismerte el zárt ajtók mögött, hogy Vlagyimir Putyin nem kívánja befejezni az ukrajnai háborút. A kijelentés szembemegy Trump korábbi nyilvános nyilatkozataival, és megerősíti az európai vezetők aggodalmait: a Kreml továbbra is a katonai győzelemben bízik, miközben az amerikai elnök egyre vonakodóbban viszonyul az Oroszország elleni nyomásgyakorláshoz.

Donald Trump amerikai elnök az európai vezetőkkel folytatott hétfői telefonbeszélgetése során elismerte, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem áll készen az ukrajnai háború befejezésére, mert úgy véli, hogy győzelemre áll – írja a The Wall Street Journal.

A lap szerint a beismerés megerősítette azt, amit az európai vezetők már régóta hangoztatnak Putyinnal kapcsolatban, de Donald Trump szájából mégis először lehetett hallani ilyen kijelentést.  Mindez ellentmond Trump nyilvános nyilatkozatainak is, ahol többször is azt állította, hogy Putyin őszintén törekszik a békére. Ennek ellenére Trump nem járult hozzá Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és az európai vezetők követeléséhez, hogy növeljék a nyomást Oroszországon.

Vasárnap, a Putyinnal folytatott kétórás tárgyalása előtt Trump európai vezetőkkel folytatott megbeszélést, amelynek során azt mondta, hogy szankciókat vezethet be, ha Oroszország megtagadja a tűzszünetet. A Macronnal, Merzzel, Malonival és Starmerrel folytatott vasárnapi telefonbeszélgetés során Trump felvetette az orosz energia- és pénzügyi szektor elleni szankciók bevezetésének lehetőségét, másnap azonban már kevésbé mutatott lelkesedést az amerikai részvétel iránt ebben a folyamatban. Hétfőn már arról beszélt, hogy nem áll készen további szankciók bevezetésére.

„Ez nem az én háborúm. Belebonyolódtunk valamibe, amibe nem kellett volna”

– fogalmazott az amerikai elnök.

A The Wall Street Journal szerint bár a csalódáskeltő telefonbeszélgetés nem vezetett újabb szankciók bevezetéséhez, az európaiak mégis láttak néhány pozitív eredményt. A folyamat segített tisztázni Putyin álláspontját mindenki számára, beleértve Trumpot is: jelenleg nem áll készen a háború leállítására. Európa számára ez megerősítést jelentett, hogy Ukrajna támogatása nagyrészt az ő vállukon nyugszik. A lap forrásai szerint Európa úgy véli, hogy a Trump-kormányzat nem fogja leállítani az amerikai fegyverek exportját, amíg Európa vagy Ukrajna fizet érte, ugyanakkor rendkívül aggasztónak tartja az amerikai elnök magatartását.

A beszélgetés során az európai vezetők

ragaszkodtak ahhoz, hogy bármilyen vatikáni tárgyalásnak – amelyen Marco Rubio külügyminiszter és Keith Kellogg vesz részt amerikai részről – feltétel nélküli tűzszünetet kell eredményeznie.

Trump azonban ismét tartózkodott, mondván, hogy nem szereti a „feltétel nélküli” szót. Elmondása szerint soha nem használta ezt a kifejezést, bár a The Wall Street Journal szerint a május 8-i Truth Social-bejegyzésében mégis alkalmazta a kifejezést, amikor 30 napos tűzszünetre szólított fel.